A két Réka probléma
Egy osztálypénztáros nyomozása este 11 után, hogy kiderítse, melyik Réka utalta a 4500 forintot, és melyik anyukája írta csak azt, hogy „R. anyukája”.
Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, azaz kedd este a 3.a osztály szülői csoportjában, feltűnt egy 4500 forintos utalás ezzel a közleménnyel: „tábor”. Semmi név. Semmi vezetéknév. Csak egy összeg és egy szó, ami körülbelül annyira segít azonosítani valakit, mint egy homokszem a strandon.
A gond csak az, hogy két Réka van az osztályban. Ez a történet arról szól, hogyan derítettem ki, melyik anyukája utalt.
Este 11-kor a legjobb nyomozó vagyok, akit valaha ismertem
Nappal simán elfelejtem, hova tettem a kulcsomat. Este 11-kor viszont, amikor a ház végre elcsendesedik, leülök a „tabor_2026_VEGLEGES_uj.xlsx” nevű fájl elé, és olyan koncentrációval nézem az utalásokat, amilyennel nagymama nézte a lottószámokat vasárnap este, mielőtt még bárki ki merte volna mondani, hogy talán idén sem lesz nyeremény.
Van két Réka. Az egyik Réka Kovács, a másik Réka Horváth. Mindkét anyuka „R. anyukája” néven ír a csoportban, mert gondolom senki nem gondolta végig, hogy ez pontosan két embert takar.
A nyomok, amiket összegyűjtöttem
Az egyik utalás pontosan 4500 forint, a másik 4480, mert valaki kerekített lefelé, amikor váltott. Az egyiket kedden küldték 21:14-kor, a másikat szerdán reggel 7-kor, valószínűleg iskolába indulás közben, félkézzel.
Van egy harmadik nyom is: az egyik közlemény végén ott egy mosolygó emoji, a másikban semmi. Ez alapján gyanítom, hogy az egyik anyuka telefonon írta menet közben, a másik pedig gépen, munkaközi szünetben, ahol az emoji billentyű valamiért mindig három kattintással messzebb van.
Réka Kovács anyukája múlt hónapban „R. anyukája” aláírással küldött egy másik utalást is, amit sikerült egy korábbi csoportfotóhoz kötnöm, amin ott áll mögötte egy jellegzetes piros esernyő. A mostani üzenetben is szerepel az esernyő egy háttérben lévő fotón. Ez alapján, tisztán logikai úton, az egyik utalás az övé.
A másik utalás tehát Réka Horváth anyukájáé. Valószínűleg.
Persze lehetne egyszerűen megkérdezni. De ez már nem nyomozás lenne, hanem adminisztráció, és este 11-kor sokkal jobban esik a nyomozás, mint az adminisztráció. Az agyam ilyenkor már úgysem alkalmas semmi másra, mint hogy piros esernyőket kössön össze utalási időpontokkal.
Rövid kitérő arról, hogyan navigálnak a galambok postagalamb-koruk óta
Ha már nyomozásról van szó: a postagalambok képesek több száz kilométerről hazatalálni, részben a Föld mágneses tere, részben a nap állása, részben pedig a saját otthonuk szaga alapján, amit már kiskorukban megjegyeznek. Senki nem küld nekik „tábor” feliratú utalást közlemény nélkül, mégis mindig pontosan tudják, hova tartoznak.
Bárcsak a szülői csoport is így működne. De nem, szóval vissza a két Rékához.
Egy üzenet, ami mindent megoldott
Végül nem nyomoztam tovább, hanem egyszerűen beírtam a csoportba: „Sziasztok, két Réka is van az osztályban, és mindkét utalás közleménye csak annyi, hogy tábor. Le tudnátok írni a vezetéknevet is legközelebb?” Három perc múlva mindkét anyuka jelentkezett, kicsit zavartan, és attól kezdve mindketten a gyerek teljes nevét írták be.
Ilyen egyszerű volt. Csak három hónapba telt, mire eszembe jutott megkérdezni.
És igen, pontosan ezért csináltunk hozzá egy linket
Egy ponton egyszerűen megsajnáltuk az osztálypénztárosokat. Ahelyett, hogy egy fájlban próbálnád összepárosítani az utalásokat a gyerekekkel, van egy link, amit a szülő megnyit, látja pontosan mennyit és miért kell fizetnie, utal a saját bankjából, és a pipa magától bekerül a megfelelő gyerek neve mellé. Két Réka is elfér benne zavar nélkül.
Ez az egyetlen bekezdés, ahol ezt megemlítem. Vissza a táborhoz.
A tábor végül elindult
A 4500 és a 4480 forint is megérkezett a megfelelő helyre, a kis kerekítési különbséget senki nem vette észre, én pedig nem szóltam róla. Réka Kovács és Réka Horváth ugyanabban a buszban ültek a táborba menet, egymás mellett, mintha soha nem is lett volna köztük semmilyen könyvelési dráma.
A piros esernyő azóta is ott lóg a Kovács család előszobájában. Tudom, mert rákérdeztem. A nyomozói ösztön, úgy tűnik, nem kapcsol ki csak azért, mert az ügy lezárult.
A harmadik Réka egyébként a szomszéd osztályba jár. Erről egyelőre nem tudok semmit, de valahol mélyen érzem, hogy egyszer még ő is bekerül ebbe a történetbe.